Habitus és térbeliség viszonya a vidéki dzsentrifikáció kapcsán

Absztrakt

Jelen tanulmány a bourdieu-i (térbeli) habitus által meghatározott térbeli gyakorlatok összefüggését kívánja feltárni a vidéki dzsentrifikáció kapcsán. A bourdieu-i szociológia egyik fontos témája a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelése, melynek erőteljes térbeli aspektusa van. A vidéki dzsentrifikáció témája kitűnő terepet biztosít számunkra ahhoz, hogy megvizsgáljuk a középosztály egyes frakcióinak vidéki kistelepülésekre irányuló mobilitása hozzájárulását a társadalmi egyenlőtlenségek (újra)termeléséhez, továbbá hogy tanulmányozzuk a sajátos városi értelmiségi habitus által meghatározott vidékpercepciót, a benne foglalt térbeli diszpozíciókat és az általa generált térbeli gyakorlatokat. A vidéki dzsentrifikáció értelmezése során a nagyvárosi dzsentrifikáció magyarázatában Bridge (2001) által bevezetett módosított habituselméletet alkalmazzuk A vidéki dzsentrifikáció szerepe a településfejlesztésben (FK-138098) két terepéről származó 45 félig strukturált mélyinterjú elemzéséhez. Eredményeink alapján a vizsgált települések beköltözőit vegyes térbeli habitus jellemzi, melynek középpontjában a vidéki és a városi élet előnyeinek kiaknázása áll. A dzsentrifikánsok térbeli habitusa és gyakorlatai jól illeszkednek egy középosztályi distinkciós stratégiához. Térbeli habitusuk jellemzője az aktivitás: relatíve nagy a múltbeli és jelenlegi térbeli akciórádiuszuk, és a falusi teret a saját ízlésük és érdekeik szerint aktívan formálják. Ez a folyamat szükségszerűen együtt jár az őslakosok bizonyos fokú kiszorulásával. Így a dzsentrifikálók tevékenysége „ügyes”, mozgástérnövelő osztálystratégiaként értelmezhető, melynek keretében előnyös (de sok munkával járó) helyzetet alakítottak ki maguknak, ami azonban az őslakosok számára nem járt együtt átütő előnyökkel.