Fogamzás és terhességmegszakítás. Magzat-irodalom a kortárs francia szociológiában

Absztrakt

Absztrakt Franciaországban mintegy 40 éve nem csökken az abortuszok száma. Az okok feltérképezésére az elmúlt évtizedben számos kutatás irányult, valamint fokozott figyelem irányult a probléma komplexitására is. Ma már a kudarc és az eredménytelenség okaként tartják számon azt is, hogy a nemek társadalmi szerepei és az orvosi hatalom sokszor ellentmondásban áll egymással, mivel a fogamzásgátlás több normatív logika kereszteződésében helyezkedik el. További tendencia Franciaországban a nem kívánt terhességek csökkenése. Mivel a terhességmegszakítások száma ugyanakkor továbbra is emelkedik, ez azt (is) jelenti, hogy növekszik a „tervezett” gyermekek száma. Ezek a jelenségek – nem függetlenül a kortárs szociológia magzat iránti nagyfokú érdeklődésétől – különböző elméletek kidolgozására késztetett több társadalomelmélettel foglalkozó szociológust. Luc Boltanski kordiagnózisa a projekt-kapitalizmus és a gyermekvállalás összefüggéseit tárgyalja, illetve megkísérelte kidolgozni az abortusz és a fogamzás antropológiai és fenomenológiai koncepcióját. Mások napjaink biopolitikájának szemszögéből elemzik a jelenséget. Dominique Memmi Foucault biohatalom-teóriáját gondolta tovább például az abortusz mindennapi körülményeinek feltárása révén. Memmi a közhatalom testre irányuló beavatkozásai nyomán kialakuló új formákat vizsgálja, olyan konkrét gyakorlatok kapcsán, mint a fogamzásgátlás, az önkéntes és az orvosi abortusz és a mesterséges megtermékenyítés. Jelen tanulmány egyfelől az INED kutatóinak vonatkozó empirikus eredményeit használja fel, másfelől a magzatot érintő francia orvosantropológiai és társadalomelméleti kutatásokat és megközelítéseket elemzi. Kulcsszavak: magzat, biopolitika, kortárs francia szociológia