„1944” a szociológiában Akadémiai szociológia és antiszemitizmus Magyarországon

Absztrakt

Absztrakt Az első világháború végétől egy átalakuló és egyre erősödő antiszemitizmus azonosítható Magyarországon. A szociológia szempontjából a kirekesztő politika felerősödése sorsdöntő volt. A forradalmakat megtorló intézkedések felszámolták a szociológia hazai műhelyeinek jelentős részét, ugyanakkor az 1920-as években a társadalomtudományokon belül egy erőteljes, a progresszív előzményekkel szakító (nem egyszer ellenséges) államilag koordinált intézményesítési hullám indult el: 1924-ben létrehozták a Magyar Szociográfiai Intézetet, 1925-ben megtörtént a Társadalomtudományi Szakosztály átalakítása, a Magyar Társadalomtudományi Egyesület újraélesztése, 1938-ban Táj- és Népkutató Központ alakult, 1942-ben a budapesti egyetemen a szociológia egyetemi katedrát kapott, Pécset pedig 1940–44 között Weis István oktatott szociológiát. Tanulmányomban azt mutatom be, hogy a trianoni döntés után a nemzeti érdekekre hivatkozó ideológia hogyan járult hozzá a szociológia átszervezéséhez, ebben milyen szerep jutott az antiszemitizmusnak, másrészt, az újjászervezett keretek között működő akadémiai szociológiában szintén a nemzet egységére fókuszálva milyen toposzokon keresztül találkozhatunk antiszemita megnyilvánulásokkal. Kulcsszavak: magyar szociológiatörténet, antiszemitizmus, zsidókérdés, középosztály, Dékány István, Weis István