A roma gyerekek méltányos oktatását segítő programok lehetőségei az oktatási egyenlőtlenségek rendszerében

Absztrakt

Absztrakt Az alábbi tanulmány azt vizsgálja, hogy a jelenlegi, alapvetően lexikális tudást számon kérő, tantárgyalapú és tradicionális oktatási szemléletre épülő oktatási rendszerben milyen módon tudnak működni olyan oktatási programok, amelyek a roma tanulók oktatási érdekeit, méltányos elfogadását és elismerését állítják központba. A tanulmány fő kérdése, hogy lehet-e hatásuk ezeknek a programoknak az egész rendszerre, képesek-e arra, hogy szemléletváltozást hozzanak létre az iskolákban leginkább elterjedt pedagógiai felfogás és működésmód terén, és vannak-e eredményeik a roma gyerekek iskolai sikeressége, iskolázottságuk növelése szempontjából. A tanulmány fő állítása, hogy az oktatási rendszer különböző – strukturális-politikai, intézményi és egyéni – szintjeire együttesen ható beavatkozás nélkül nem lehetséges rendszerszintű változásokat előidézni. Az egyegy szinthez köthető és csupán arra hatást gyakorló, a fősodortól eltérő személetet képviselő programok nagy valószínűséggel marginalizált helyzetre vannak ítélve, és a szintek kölcsönös összefonódása miatt így csak nagyon lassan képesek hatni a rendszer egészére. Egyszerűbben fogalmazva: a roma gyerekek iskolai kudarcainak megakadályozásához nem elég a pedagógusok szemléletváltozása, ami az új szemléletű tanárképzés nyomán formálódik, hanem szükség van a szegregáció megszüntetésére is, hiszen szegregált iskolai körülmények között a roma tanulókat olyan egyéb, az emberi méltóságuk sérelmével járó hatások érik (pl. a diszkrimináció elszenvedése), amelyeket önmagában egy jó pedagógus nem tud kompenzálni. Ugyanez visszafelé is igaz, az oktatási integráció megfelelő pedagógiai szemlélet nélkül képtelen azt a pozitív hatását kifejteni, amelyre egyébként a társadalmi integráció érdekében szükség lenne. Kulcsszavak: roma tanulók, iskolai kudarc, tanárképzés, tanoda, oktatási szegregáció, oktatási rendszer, pedagógiai szemlélet