Mobilitási rezsimek Magyarországon

Az államszocializmus végétől a munkaalapú társadalom időszakáig

Absztrakt

A cikk négy évtizedben és (ehhez többé kevésbé illeszkedően leírható) négy társadalmi-gazdasági rezsimben (a stagnáló/pangó nyolcvanas éveknek a kezdetén, a politikai rendszerváltozást követő nagy társadalmi-gazdasági átalakulás turbulens periódusában, a kilencvenes évek végének és a kétezres éveknek a rendszerváltás utáni „megállapodott” társadalmának idején, valamint a 2010-es években kiépült „munkaalapú társadalom” körülményei között) vizsgálja az előrehaladás és a lecsúszás meghatározódását Magyarországon. Többváltozós elemzésekkel vizsgálom, hogy a különböző periódusokban mekkora volt az egyéni anyagi előrejutási mintázatokban a szülői háttér szerepe. Magyarázandó változónak egy anyagi-jóléti indexet állítok elő (ez alapvetően a jövedelemre épül, és ahol szükséges, az egyéb anyagi javakkal való ellátottság és a megtakarítások alapján készített közelítő változók imputálásával). Azt, hogy a kimeneti változó szóródásán belül mekkora hányadot magyaráznak a magyarázó változók csoportjai, OLS regressziókkal vizsgálom, a különböző időperiódusok közötti elmozdulások bemutatására egymással megegyező szerkezetű útmodelleket állítok fel. Végül a szülői háttérnek tulajdonítható tényezők és az egyéni demográfiai és munkaerőpiaci jellemzők relatív szerepének elemzésével igyekszem következtetést megfogalmazni a meritokrácia esélyeiről a közelmúlt Magyarországán. Az eredmények szerint az egyes mobilitási rezsimekben az elért anyagi státus erősödő mértékben kötődik az elért iskolázottsági szinthez, miközben a szülői háttér hatása időben nem lineáris (előbb csökkent, majd ismét növekedett) – összességében tehát a meritokrácia szempontjából ellentmondásos folyamatok zajlottak le.