És „ami azóta történt…”

A szüléskultúra változásai Magyarországon Losonczi Ágnes vizsgálatait követően

Absztrakt

Magyarországon Losonczi Ágnes volt az első, aki a társadalomtudományok területén a szülés minőségének kérdésével (is) foglalkozott, amely széles spektrumú munkásságában beágyazódott a szülés társadalmi meghatározóit és az egészségügy anomáliáit feltáró kutatási programjába. Felismerte, hogy a gyermek születésének körülményei között a szülészeti ellátás és a társadalmilag is beágyazott medikális szemlélet is vizsgálandó terület, ezért kutatásvezetőként is fontosnak tartotta ezt a területet is bevonni az elemzésbe. A 2009-ben megjelent Az ember ideje című kötetben Losonczi összegző módon írt a korábbi nagyívű kutatás óta eltelt időszakról (Ami azóta történt…), a szülészet és a társadalmi környezet változásairól és ezek viszonyáról, utána azonban figyelme más területek felé fordult. Azóta is sok minden történt. Az alternatívnak tekintett módszerek lassan beszivárogtak a hivatalos ellátórendszerbe, ám a szemlélet lassan változik – mind az egészségügy, mind a társadalom esetében. Az elvi lehetőségek mögötti gyakorlati működés, illetve az egészségügyi szereplők és az anyák tapasztalata rendkívül összetett és ellentmondásos, amelynek hátterében kognitív konfliktusok húzódnak. Az elmúlt közel húsz évben kulturális antropológusként vizsgáltam a modern és posztmodern szüléskultúra viszonyát, a vitákat, az érintettek reakcióit, a változások társadalmi beágyazottságát. Egyetemi (szociológus) hallgatóim bevonásával több tematikus kutatási projekt keretében jártuk körül a szülési attitűdök, a szülésélmény, az otthonszülés, a dúlaság, az apai értelmezések, a szülésznők helyzetének, illetve a 2021-es egészségügyi átalakítás tapasztalatainak témáját. A munka alapvetően kvalitatív módszerekkel zajlott, zajlik (mélyinterjú tematikus elemzéssel, résztvevő megfigyelés, netnográfia, folyamatos interakció a szülés ügyét alakító egészségügyi, szociális, tudományos és mozgalmi aktorokkal), de 2017-ben kérdőíves felmérést is készítettünk dúlák körében (n=95), illetve Földházi Erzsébettel közösen a 2021-es változásokkal kapcsolatos anyai tapasztalatok mérésére az interjú mellett kérdőívet is használtunk (n=1019), miként jelenlegi, otthonszülés-kutatásunkban is vegyes módszert alkalmazunk. Jelen tanulmányomban a szülés humanizálásának nemzetközi törekvései és a magyar szülészeti politika áttekintése után néhány, Losonczi Ágnes által kijelölt téma mentén a fenti kutatásokra támaszkodva elemzem a magyar szüléskultúra változásait.