A szülés terei
Két erdélyi női önéletírás társadalomtörténeti olvasata
DOI:
https://doi.org/10.18030/socio.hu.2025.4.162Kulcsszavak:
szülés, medikalizáció, női önéletírásAbsztrakt
A tanulmány Losonczi Ágnes terhességgel és szüléssel kapcsolatos kutatásai nyomán a szülés intézményesülésének társadalomtörténeti folyamatait vizsgálja, különös tekintettel a szülés és születés helyszínének megváltozására. Az otthonból az intézménybe kerülés folyamatát a széki Kocsis Rózsi és a hóstáti Diószegi Anna önéletírásai alapján mutatom be. A paraszti női önéletírások a személyes élmények és megélt tapasztalatok első kézből való bemutatása révén egyedülálló forrásként szolgálnak a szülés otthoni gyakorlatának és a fokozatos medikalizációnak a megértéséhez. A tanulmány így az erdélyi magyar kisebbség kontextusában, mikroperspektívában vizsgálja a reprodukcióval összefüggő társadalmi változásokat. Elméleti keretként a biohatalom és a gender fogalmait alkalmazom, különös tekintettel a női egészségügyi kiszolgáltatottság és a társadalmi pozíciók metszéspontjára. A dolgozat arra keresi a választ, hogy a reprodukció helyszínének megváltozása, valamint a gondoskodási munka miként alakította át a nemi szerepeket, a családi viszonyokat és a közösségi struktúrákat egy többszörösen marginalizált mikrokörnyezetben. Az elemzés a close reading és a kritikai diskurzusanalízis módszereire épül, kiegészülve néprajzi, demográfiai és történeti forrásokkal. A tanulmány a női életvilágok, a sérülékenység (vulnerability) és az életmódbeli átalakulások perspektívájából járul hozzá a születés társadalomtörténetének és a Losonczi-életmű társadalomkritikai vonulatának újraértelmezéséhez.



