Az együttműködés kérdése az óvodai és iskolai szociális segítők és a nevelési, oktatási intézmények között

Absztrakt

A másodlagos szocializációs színteret képező nevelési, oktatási intézményekben, ahol a gyermekek/fiatalok az idejük jelentős részét töltik, a velük kapcsolatos/őket ért traumák, felmerülő problémák vagy akár a mindennapjaikkal, életmódjukkal kapcsolatos kérdések is itt kerülnek felszínre, illetve csapódnak le. Kutatásunk ezzel kapcsolatban vállalkozik az óvodai és iskolai szociális segítők mindennapi tevékenységének feltárására a nevelési, oktatási intézményekben, fókuszálva az ottani kapcsolatrendszerükre – együttműködésükre a pedagógusosokkal/oktatókkal, valamint más szakemberekkel – és az azt befolyásoló tényezőkre.

2018-tól az óvodai és iskolai szociális segítést a Család- és Gyermekjóléti Központok speciális szolgáltatásként működtetik járási szinten. Ennek következtében megjelentek a segítők a nevelési, oktatási intézményekben. Egy új, külsős szakember jelenlétéből adódóan feltételezni lehetett, hogy amint sikerül jobban bekapcsolódniuk az óvodák és iskolák vérkeringésébe, várhatóan nagymértékű látencia tárul majd fel. A vártnak megfelelően megemelkedett a gyermekjólét, gyermekvédelem látókörébe kerülő esetek száma, annak ellenére, hogy az óvodai és iskolai szociális segítő tevékenység prevenciós jellegének elsődlegessége az egyéni konzultációk szintjén is fennáll. A gyakorlati munkában ez annyit tesz, hogy a szociális segítő – mintegy átmenetet képezve az anya- és befogadóintézmény között – előzetesen megvizsgálja a problémában érintett gyermek esetét, és amennyiben alapellátás nélkül megoldható nehézségről, elakadásról van szó, segít ebben a családnak és a köznevelési intézménynek.

Az együttműködés kérdése és az azt befolyásoló tényezők feltárásának fontossága megkérdőjelezhetetlen a hatékonyság szempontjából is, melynek elméleti keretéül szolgál az ökológiai modellen keresztül, a teammunkán át, a kompetenciahatárok kérdésköre is. Emellett nem hagyhatók figyelmen kívül a jogszabályi keretek, a módszertani útmutató és a tevékenységről szóló protokoll sem.

A kérdőíves felmérés és a kísérleti döntéshozás módszerének keverékeként megjelenő vignetta módszeres adatfelvétel mind az óvodai és iskolai szociális segítők, mind a pedagógusok/oktatók irányába kiterjed. Kutatásunk célja vizsgálni mind a segítők, mind pedig a pedagógusok/oktatók intézményen belüli kapcsolódását egymáshoz és más szakemberekhez, továbbá a vignetta által vázolt problémára történő reakciót, beavatkozást és annak lehetőségeit.

A kutatás eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a segítségkérés tényét mind az óvodai és iskolai szociális segítők, mind a pedagógusok/oktatók esetében valószínűsíti a másik fél együttműködési hajlandóságának érzékelt mértéke. Továbbá, míg a szociális segítők segítségkérését nem befolyásolta más szakemberek jelenléte az intézményben, addig a pedagógusok/oktatók esetében az iskolapszichológus, a fejlesztőpedagógus, a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, valamint a védőnő jelenléte is növelte a gyermekjóléti rendszertől való segítségkérés valószínűségét.