Számítanak az elvek is? Az elégedetlenség szerepe a politikai tiltakozásokban

Absztrakt

Absztrakt Az elégedetlenség, mint a politikai kollektív cselekvésekben való részvétel magyarázótényezője az elmúlt időszakban kikerült a kutatások fókuszából. Hechter, Pfaff és Underwood (2016) egyenesen úgy fogalmaznak, hogy a kutatók kiöntötték a gyereket a fürdővízzel együtt, amikor az elégedetlenség tényezőjét háttérbe szorítva, az erőforrásokra, valamint a társadalmi mozgalmak keretezési (framing) gyakorlataira helyezték a hangsúlyt. E kutatási irányok termékenységével természetesen mi is tisztában vagyunk, mégis úgy gondoljuk, hogy az elégedetlenségnek fontos helyet kell kapnia a tüntetések, a protest politikai cselekvések vizsgálatában. Cikkünkben összefoglaljuk a politikai elégedetlenségről szóló elméleteket, különbséget téve a politikai rendszerrel és az állam által biztosított javak minőségével való elégedetlenség típusai között (Linde és Ekman 2003). Az elégedetlenség koncepcióját egy nemzetközi empirikus vizsgálat (European Social Survey (ESS) 6) eredményeire, és Kriesi elméleti munkáira (Kriesi 2013, Bühlmann–Kriesi 2013, Ferrín–Kriesi 2016) támaszkodva tovább finomítjuk. Elemzésünkben arra keressük a választ, hogy hogyan függnek össze a különböző típusú elégedetlenségek a tüntetésen való részvétellel, továbbá, hogy az állam által biztosított szolgáltatások minőségével való elégedetlenségen túl, a demokratikus elvek teljesülésével való elégedetlenség is szerepet játszik-e a részvétel magyarázatában? Kulcsszavak: protest részvétel, elégedetlenség, demokratikus értékek, ESS 2012