Társadalmi tőke a lakóparkok közösségeiben Kutatási tapasztalatok a budapesti agglomeráció lakóparki civil/nonprofit szervezeteinek vizsgálatából

Absztrakt

Absztrakt A lakóparkokkal foglalkozó szociológiai nézőpontú írások többsége erősen kritikus szemmel figyeli a lakóparkok terjedését. Társadalmi kapcsolatokra gyakorolt negatív hatásaik központi témaként szerepelnek, az elit elzárkózásának, a polarizálódó társadalom megnyilvánulásának és a szegregáció megtestesítőinek tartják őket. A lakóparki/szomszédsági szervezetek és a társadalmi tőke kapcsolatának kutatásai ellentmondásos képet vázolnak fel: a nem produktív, nem előnyös társadalmi tőke indikátoraként szerepel a lakóparkok jelenléte a szuburbán térségekben, ugyanakkor a lakóközösségek civil szerveződései pozitív hatással is lehetnek tagjaik társadalmi életére és a lakókörnyezet életminőségére. Jelen írásomban a budapesti agglomeráció lakóparki civil szervezeteit veszem szemügyre ebből a szempontból. Coleman és Esser társadalmi tőke felfogására alapozott kutatásom eredményei azt mutatják, hogy a hazai lakóparkok lakói közötti kapcsolatok általában véve minimálisak, ugyanakkor azokban a lakóparkokban, ahol civil/nonprofit szervezetek működnek, a társadalmi tőke szintje magasabb. Egyes lakópark típusokban pedig a civil szervezet létrejötte is elválaszthatatlan a lakóközösségben létrejövő társadalmi tőkétől. A több típusba sorolt hazai lakóparkok közül elsősorban a valódi zárt lakóparkok azok, amelyekre leginkább illenek a külföldi tapasztalatok. Kulcsszavak: lakópark, társadalmi tőke, civil szervezetek, agglomeráció