Elméleti megfontolások a disszociatív tézis empirikus vizsgálatához

Megjegyzések a Mobilitás és társadalmi integráció című írás kapcsán

  • Vastagh Zoltán Társadalomtudományi Kutatóközpont, Gyerekesély Kutatócsoport; Eötvös Loránd Tudományegyetem, Társadalomtudományi Kar, Empirikus Tanulmányok Intézete, Társadalomkutatások Módszertana Tanszék
Kulcsszavak: Sorokin, disszociatív tézis, társadalmi mobilitás, mentális egészség

A Socio.hu Társadalomtudományi Szemle 2019. évi 4. számának hasábjain jelent meg Hajdu Gábor, Huszár Ákos és Kristóf Luca (2019) Mobilitás és társadalmi integráció című elemzése, amely a társadalmi mobilitás potenciális negatív következményeinek empirikus vizsgálatára irányult. Elemzésemben Sorokin disszociatív tézisére vonatkozóan általuk levont konklúzió elméleti pontosításának szükségességére kívánom felhívni a figyelmet. Jelen írás központi kérdése az, hogy vajon elképzelhető-e, hogy Hajduéknak igaza van abban, hogy a „mobilitásnak” nincsenek negatív pszichés, illetve kapcsolathálózati következményei, miközben Sorokin sem feltétlenül tévedett. Ebben a dolgozatban tehát nem a disszociatív tézisre vonatkozó empirikus eredmények mellett vagy ellen szólalok fel, hanem azokat az elméleti szempontból kulcsfontosságú elemeket emelem ki, amelyek mérlegelése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy valóban Sorokin tézisét tesztelhessük, s nem valami mást.

Megjelent
2020-12-22
Rovat
Vélemény