A távmunka alkalmazási arányát befolyásoló kulturális tényezők Európában

Absztrakt

A technikai fejlődés és a Covid-19 járvány elleni küzdelem hatására mérföldkőhöz érkeztünk a távmunka alkalmazásában. Az információs technológia fejlődése, széles körű hozzáférhetősége jelentősen kiszélesíti a lehetőségeket. A járvány elleni védekezés egyik eleme, a fizikai távolságtartás elszigetelődéshez vezetett. Ez a két tényező a távmunka megítélésében komoly változásokat hozott. Az otthon végzett távmunka lehetőséget adott a fertőzésveszéllyel járó személyes kontaktusok számának csökkentésére. Kutatásunk fő hipotézise, hogy 2019-ben Európában az otthoni távmunka (home office) alkalmazási arányában megmutatkozó különbségek hátterében kulturális tényezők is állnak. Kutatásunk eredménye összhangban van a korábbi kutatások megállapításával, miszerint az individualista társadalmakban magasabb arányban alkalmazzák a távmunkát, illetve a kis hatalmi távolság és a bizonytalanságkerülés alacsony mértéke is kedvezően hat a távmunka alkalmazására. Kutatásunk egyedisége abban áll, hogy vizsgálatunkba bevontuk az engedékeny/korlátozó jelleg társadalmi jellemzőt, amely a legmeghatározóbb tényezőnek bizonyult mind a korrelációelemzés, mind a regresszióelemzés alapján. A megengedő társadalmakban fontos az egyén boldogsága, jóléte, a szabadidő, az emberek saját maguk feletti kontrollja. Ezeket a tényezőket érdemes figyelembe venni a távmunka jövőbeli rendszerének kialakítása során, mivel ezáltal lehet a távmunkában rejlő előnyöket realizálni.