Nézze, apukám, így nem lehet élni! Az 1980-as évek elején felvett neurózis-interjúk

Abstract

A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetében 2009 tavaszán életre hívott 20. Század Hangja Archívum és Kutatóműhely (www.20szazadhangja.hu) a maga szerény eszközeivel a magyar társadalomkutatás, ezen belül a kvalitatív módszerekkel készült kutatások örökségét kívánja gyarapítani. Műhelyünk ̈ összegyűjti, digitalizálja és közkinccsé teszi a kutatók által felajánlott interjúk, dokumentumok, stb. másolatait. A kutatóműhely célja a magyar szociológia „hangzó” örökségének leltárba vétele, a kvalitatív módszereket alkalmazó magyar szociológiai műhelyek történetének feltárása és dokumentálása, valamint új történeti szociológiai kutatások kezdeményezése az összegyűjtött interjúk bázisán. Sorozatunkban egy-egy, már feldolgozott és online elérhető gyűjteményt mutatunk be azzal a nem titkolt céllal, hogy a potenciális új kutatók érdeklődését a gyűjtemény iránt felkeltsük.1 Ez az eltűntnek hitt interjús gyűjtemény2 a véletlennel határos módon maradt fenn, más kutatási anyagok közé keveredve, a Szociológiai Intézet archívumában. A magyar pszichológia intézményesülésének kiemelkedő személyiségeit – a pszichoanalízis klasszikusai közül Hermann Imrét, Mérei Ferencet, Binét Ágnest, Paneth Gábort, Vikár Györgyöt, a következő generációból Bitter Istvánt, Buda Bélát, Dobos Emőkét, Gáspár Juditot, Rigó Pétert, Tringer Lászlót és másokat kerestek fel. Losonczi Ágnes úgy emlékszik, hogy az interjúk készítésének idején – a hetvenes-nyolcvanas években – nem volt könnyű szólásra bírni a magyar pszichoanalitikus iskola még élő tagjait, ezért kifejezetten olyan interjúereket bízott meg – Liska Tiborné Pólya Lenkét és Radnóti Sándort –, akik jól ismerték az iskola történetét és személyes kapcsolatban álltak interjúalanyaikkal. (A szerk.)