Biomedikális univerzum és individuális szenvedés

Diabéteszesek betegútjai a magyar egészségügyi rendszerben

Absztrakt

A diabétesz krónikus betegség, ellátása azonban sok szempontból különbözik más krónikus betegségekétől. A cukorbetegséget kezelő modern ellátási rendszerek többnyire medikális irányultságúak, annak ellenére, hogy a betegség kialakulásához és progressziójához vezető tényezők többnyire kívül esnek a medicina hatáskörén. A medikális kezelés a vércukorszint csökkentését vagy a betegség gyakran halálos következményeinek megelőzését tűzheti ki célul, amelyek gyakran konfliktusban állnak egymással. Az orvoslásban uralkodó „farmakolizációs” tendenciákkal összhangban a diabétesz terápiája is egyre inkább a gyógyszeres kezelésre koncentrál.

A betegutak így nagyrészben a megfelelő gyógyszer utáni kutatásból, próbálkozásokból állnak. A gyógyszerek jelenlegi kínálata mellett ez a feladat csak az orvosok és a betegek együttműködésével végezhető el. A megfelelő gyógyszer (legyen az tabletta vagy inzulin) megtalálása és alkalmazása figyelmes, az orvosláson túli, világra nyitott, gondoskodó orvosi rezsimet igényel.

Tanulmányunk a cukorbetegek szemszögéből mutatja be a kezelésükkel kapcsolatos, számukra legfontosabb problémákat. 24 interjút készítettünk, az ország 6 különböző járásában élő, 4–4 cukorbeteggel. A beszámolók alapján három különböző gondozási rezsim működése körvonalazható: az elhanyagoló, a gépies és a gondoskodó típusúé. A legjobb eredmény a gondoskodó rezsimektől várható. A betegutak során vizsgáltuk a gondoskodóbb rezsimek megtalálása felé irányuló betegutak sajátosságait is.

A betegút kezdetén igénybe vett ellátás minőségét nem feltétlenül a járás gazdasági helyzete szabja meg, kivéve a leghátrányosabb helyzetű járást: az ott élők közül senki sem számolt be arról, hogy gondoskodó típusú ellátással találkozott volna. Nem megfelelőnek tartott ellátás esetén alternatív ellátóra volt szükség, és az ellátóváltást találtuk az egyenlőtlenségeket generáló legfontosabb folyamatnak. A nagyobb településeken lévő lakóhely, a jobb közlekedési kapcsolatok, a több anyagi erőforrás vagy egy nagy országos (általános vagy specializált) kezelőközpont működése a közelben növelte a jobb ellátáshoz jutás esélyeit. Az egyenlőtlenségeket ironikus módon az is mérsékelheti, hogy a kevésbé tehetős, elesettebb betegek több és súlyosabb társbetegséggel küzdenek, akiket olyan más szakemberek kezelnek, akik esetlegesen képesek korrigálni a specializált diabéteszellátás hiányosságait.