A francia családszociológia és a későmodernitás identitás-diskurzusa

Absztrakt

ABSZTRAKT Franciaországban a kortárs családszociológiát tárgyaló elméleti írások, valamint a többi társadalomtudományi diszciplína elemzései számos egyezést mutatnak. A családszociológiának is szembesülnie kell az általános (család)szociológiai elméletek hiányával, ill. ezek szükségességének vagy szükségtelenségének, a mikro- és makroszintek összeillesztésének, a kvantitatív és kvalitatív kutatások komplementaritásának kérdésével. A diszciplína sajátossága ugyanakkor, hogy a szociológiai szakirodalomban a családszociológiai vonatkozás sokszor közvetett, mivel a család gyakorta válik általános szociológiaelméleti reflexiók példatárává. A család úgy a személyes identitás felépítésének, mint a társadalmi változások bemutatásának privilegizált terévé vált, mely valószínűsíthetően nem kevés szerepet játszott – és játszik – a családszociológia diszciplínájának újrafelvirágzásában. Kifejezetten francia sajátosság, hogy a későmodernitás problémáit szakszociológusok – elsősorban ifjúság-, iskola- és családszociológusok tárgyalják, akik empirikus kutatásaik során szembesültek azzal, hogy a jelen társadalmi folyamatainak leírásához elavult és elégtelen elméleti háttér és fogalmi apparátus áll rendelkezésükre. Ezért ezek az – individuum-szociológiáknak nevezett irányzat alá besorolható – szociológusok többféle középszintű elméletet és újszerű módszertani eljárást dolgoztak ki az elmúlt időszakban a későmodernitás jelenségeinek értelmezésére s egyszersmind leírására. A következőkben az irányzat két meghatározó családszociológusának – Jean-Claude Kaufmann-nak és François de Singlynek – ezirányú törekvéseit, illetve az identitást középpontba állító néhány család- és ifjúságszociológiai művet ismertetek.