Struktúrák, egyenlőtlenségek és hálózatok

Absztrakt

Absztrakt A szociológia az egyenlőtlenségek fő forrásaként leggyakrabban a foglalkozási és iskolázottsági státuszt jelöli meg. Eszerint a munkaerőpiac, a jövedelem és vagyoneloszlás, illetve az ezek hatását közvetítő intézmények rendezik el a társadalmat, amely egyenlőtlenségi szerkezete elsődlegesen az egyének foglalkozási jellemzőivel meghatározható csoportokból áll. Annak ellenére, hogy a foglalkozás alapú struktúra-modellek veszítenek magyarázó erejükből, még mindig a társadalmi struktúra- és integrációkutatás központi magját képezik. Félrevezető lenne azt állítanunk, hogy a foglalkozási alapú struktúrakutatás egyeduralkodó lenne, azonban a foglalkozás alapú és más megközelítések hasonlítanak egymáshoz abban, hogy elhanyagolják az intézmények, kiscsoportok és szervezetek szerepét a társadalmi struktúra kialakításában. Tanulmányunk célja, hogy egy integrált megközelítést alakítson ki, amely nem csupán a társadalom csoportjainak azonosítására koncentrál, hanem fokozott figyelmet fordít az azokat elrendező mechanizmusokra is. Ezeket a folyamatokat két szinten vizsgáljuk: interperszonális és szervezeti hálózatok, illetve a kettő közötti kölcsönhatások szintjén. Nem tagadva a piac fontosságát sem, írásunkban a redisztribúció jellemzőire koncentrálunk. A redisztribúciónak három típusát határozzuk meg: a jóléti redisztribúciót, amelynek célja az egyenlőtlenségek csökkentése, a projekt alapú redisztribúciót, amely mára általános újraelosztási mechanizmussá vált a közszféra és fejlesztési beruházások finanszírozásában, valamint a rekombináns redisztribúciót, amely a tőke és tulajdon újraelosztását célozza, kizárólag politikai célok érdekében és politikai eszközökkel. A harmadik típus különös figyelmet érdemel, hiszen elsősorban a posztszovjet térség Csillag és Szelényi által neo-prebendálisnak nevezett politikai rendszereiben erős. Az újraelosztást elvileg szervezeti mechanizmusok működtetik, a gyakorlatban azonban olyan társadalmi erőforrásokat jelent, amelyek kizárólag kapcsolatokon keresztül mozgósíthatóak. Ezért egy társadalom újraelosztási rendszerei és társadalmi hálózatai között erős kölcsönös függésnek kell lennie. Tanulmányunk befejező részében éppen ezért megpróbáljuk áttekinteni azokat a kulcsfolyamatokat, amelyeken keresztül ez a kölcsönös függés empirikusan is vizsgálható lehet. Kulcsszavak: redisztribúció, hálózatok, társadalmi integráció