Az elismerés tétje Az etnikai alapú politizálás paradoxonjairól
Absztrakt
Absztrakt A romák romló társadalmi helyzete, a félresikerült kísérletek és álmegoldások politikai tehetetlenségen, szűklátókörűségen és rosszindulaton túl elméleti síkon is megfogalmazható problémákra utalnak. Szalai Júlia a „cigánykérdés” etnikai és szociális aspektusainak összemosódásában látja a gondok forrását, és arra jut, hogy e dimenziók szétválasztása lenne a problémák megoldásának alapfeltétele. De vajon értelmezhető-e a roma etnicitás a társadalmi egyenlőtlenségek és azok alapvető oka, a diszkrimináció nélkül? Magyarországon a romákkal kapcsolatos politikai és közgondolkodásban, különösen a rendszerváltás óta, jellemző a kulturális különbségek túlhangsúlyozása. A rasszizmus és a diszkrimináció elharapódzása, az etnikai ellentétek kiéleződése, a szegénység etnicizálása, a roma politika gettósítása részben ennek az etnicitást előtérbe helyező kulturális perspektívának tudható be. Ezek a fejlemények csakúgy, mint a romák önszerveződésének kérdései a politikai folyamatokat befolyásoló fogalmak, az alkalmazott kategóriák átgondolására késztetnek, mindenekelőtt a roma etnicitás mibenlétét illetően. Írásomban az elismeréspolitikai elméletek eszköztárát alkalmazva a romák mint diszkriminált, megbélyegzett kisebbség helyzetének értelmezésére teszek kísérletet. Az egyes megközelítések alapvetéseit és céljait vizsgálva, valamint néhány gyakorlati természetű dilemma felvázolása kapcsán amellett érvelek, hogy a romák (és más, hasonló helyzetű, rasszista alapon kirekesztett és elnyomott kisebbségek) esetében gyakorlatilag feloldhatatlan feszültséget teremt a diszkriminációellenes küzdelem és a csoportérdekek képviselete között fennálló, konceptuális és gyakorlati természetű ellentmondás. Kulcsszavak: romák, elismerés politikája, társadalmi különbségek, etnicitás, kultúra