Gyűlölet-bűncselekmények és a szolidaritás formái a mai Magyarországon

Absztrakt

Tanulmányomban gyűlölet-bűncselekmények áldozataival és őket segítő, támogató szervezetek, csoportok képviselőivel készült interjúk segítségével arra keresem a választ, hogy a szolidaritás különböző formái hogyan működnek a mai Magyarországon. Az elméleti keret kialakításához a későmodernitás társadalmainak problémáival foglalkozó társadalomelméleteket használok. Ezen elméletek mentén egyrészt arra vagyok kíváncsi, hogy hol találkoznak a segítők szolidaritási gesztusai az áldozatok szükségleteivel, hol mennek félre ezek az aktusok, illetve mely pontokon alakulnak ki olyan szolidaritási lyukak, ahol az áldozatok magukra maradnak és nem kapnak segítséget. Másrészt azt tárom fel, hogy milyen olyan tényezőket lehet beazonosítani, melyek gátolják, vagy elősegítik a szolidaritás csatornáinak, hálózatainak kialakulását és stabilizálódását. Tanulmányomban külön figyelmet szentelek az állami intézményrendszer szolidaritási hálózatokhoz való illeszkedésének, mivel hipotézisem szerint a mai magyar társadalomban, köszönhetően a hatalmi berendezkedés sajátosságainak és a nyilvánosság szerkezetének torzulásának, különösen fontos lehet az állam és a civil szféra együttműködésének feltárása, ha meg akarjuk érteni a szolidaritás működési mechanizmusait.