Tartós gondoskodás és nemek közötti egyenlőség az európai jóléti rendszerekben

Absztrakt

Az idősödő európai társadalmakban kiemelten fontos közpolitikai kérdés, hogy milyen formális és informális intézményi keretekben szerveződik a tartós gondoskodás. Az elmúlt évtizedek európai reformjai a gondoskodás területén az ellátások hozzáférhetőségének és megfelelő minőségének, illetve a tartós gondoskodás pénzügyi és humán erőforrásainak biztosítására irányultak. Ezek a változások többféle mechanizmuson keresztül hatnak a nők és a férfiak részvételére a fizetett és a háztartási munkákban, következményük pedig ellentmondásos a nemek közötti egyenlőségre. A tartós gondoskodás intézményi szerveződése beágyazódik a családról alkotott elképzelésekbe és a társadalmak általános viszonyulását tükrözi idős, illetve fogyatékos állampolgáraikhoz, a gondoskodási munkák világához, valamint a férfiak és nők közötti munkamegosztáshoz.

A gondoskodási politikák, illetve a munka és a családi élet összeegyeztetését alakító politikák mintázatait európai összehasonlításban, a fuzzy set ideáltípus-elemzés módszerével vizsgáljuk. A tartós gondoskodás intézményi szerveződésében kiemelt figyelmet fordítunk a családi és családi kereteken túli gondoskodás (de/familializáció) kettősségére. Ideáltípusaink kiindulópontja Nancy Fraser klasszikus tipológiája, az empirikus elemzés dimenziói pedig a tartós gondoskodás közösségi finanszírozásának nagysága, az ellátatlan gondozási szükségletek, az otthoni gondoskodás szabályozása, illetve a nők és a férfiak fizetett munkában történő részvétele. A tartós gondoskodás feltárt intézményi mintázatait összevetjük a nemek közötti egyenlő(tlen)ség és a bevándorlók otthoni gondoskodásban történő részvételének megfigyelhető mutatóival. Eredményeinkben részben visszaköszönnek a jólétirezsim-tipológiáknak az európai országok összehasonlításában szokásos mintázatai, néhány posztszocialista ország esetében ugyanakkor transzformatív, a nemek közötti egyenlőség érdemi előmozdítására utaló jeleket tapasztalunk.