Szubjektív indikátorok szétváló európai mintái – fókuszban a szóródással és a regionális eltérésekkel válság előtt és után

Absztrakt

ABSZTRAKT Az ESS évtizedes komparatív adatbázisára építve, vizsgálódásaink tartalmi és módszertani kérdések sorára kerestek választ. A rendelkezésre álló szubjektív indikátorok közül egy elégedettségi együttest kiválasztva, ezek regionális és időbeli alakulását vettük szemügyre. Külön figyelmet fordítottunk nagyobb európai régiók összehasonlítására a 2008 őszi pénzügyi összeomlással datálható gazdasági-társadalmi válságfolyamatokat megelőzően és követően. Elemzéseink megerősítették, hogy a közgondolkodás folyamatairól, a vélemények polarizációjáról a szokásosan alkalmazott középérték mutatók mellett a strukturális paramétereik szélesebb spektruma, köztük a szóródás és a relatív entrópia árnyaltabb képet adhat. A kialakított hatelemű európai regionális tipológia – nyugatkeleti, illetve észak-déli választóvonalak mentén - pregnánsan jeleníti meg a kérdéses tendenciákat. Az Európai Unió régi tagállamai közt is meglévő eltérések még erőteljesebbé váltak a válságperiódus során, miközben főként a mediterrán régió távolodott el a skandináv és kontinentális mintázatoktól, az új tagországok, illetve keleti régiók felé. Az elégedettség szintje a gazdasági fejlettség szintjével pozitívan korrelál, míg ennek a fordítottja érvényes a szóródási és feszességi mutatókra, úgy, hogy ezek az összefüggések a válságperiódusban erősödtek is. A regionális profilok mögöttes tényezőit részletesebben vizsgáltuk három ország esettanulmányszerű kiemelésével, amelyek a konszenzus/szóródás és feszesség polarizációs dimenzióira épülő tipológia egy-egy jellegzetes esetét jelenítik meg. Kulcsszavak: szubjektív indikátorok, szóródás, regionális tipológia, válság, polarizáció