Tormay Cécile: A „Nemzet Nagyasszonyának” kényelmetlen öröksége

Absztrakt

Absztrakt A tanulmány Tormay Cécile, nemzetközileg elismert írónő és a magyarországi konzervatív nők mozgalmának alapítója, emléke hivatalos rehabilitációjának történelmi folyamatait és a kortárs magyar politikusoknak az ezzel kapcsolatos motivációját vizsgálja. Tormay Cécile, a Horthy korszak ünnepelt írónőjének és a konzervatív–keresztény eszme élharcosának közéleti szerepe és a magánélete között szöges ellentét feszült. Sőt, valójában már közéleti szerepvállalása is „normasértés” volt a korszak férfiközpontú közéletében. Tormay soha nem tapasztalta meg a nőtársai számára kívánatos mintaként hirdetett házasságot és az anyaságot. Nőkkel való együttélése nyomán pedig az 1920-as évek legnagyobb szerelmi botrányperének homoszexuális szeretőjeként is megjelent a korabeli közbeszédben. A Zichy Rafael – Pallavacini Eduardina – Tormay Cécile háromszög a korabeli Budapest társasági életének egyik legizgalmasabb témájának bizonyult, miután Zichy Rafael válást kezdeményezett felesége, Pallavicini Eduardina ellen az asszony és Tormay között állítólagosan fennálló „természetellenes” kapcsolat miatt. A válás és az azt követő rágalmazási per, amelyet a két asszony indított Zichy és a válóper koronatanúi, a szolgák ellen, évekig szóbeszéd alapjául szolgált a főváros pletykára éhes lakosságának. És mégis, mindezek ellenére Tormay (és Pallavicini) csillaga megállíthatatlanul emelkedett, és Tormay az 1937-ben bekövetkezett haláláig a magyar keresztény-konzervatív politikai és kulturális elit vezető tagja maradt. Tormay állítólagos homoszexualitása nem csak a két világháború közötti években, hanem a rendszerváltás után sem jelentett problémát a konzervatív és a szélsőjobboldali politikusoknak és véleményformálóknak, hogy őt a huszadik századi Magyarország hazafias nőideáljának kiáltsák ki. A paradoxon, amivel a cikk is küzd, a kormányzati rendszerek köz- és magánéleti szexualitáshoz való hozzáállásából származik. Azáltal, hogy Tormay magánéleti szexualitását irrelevánsnak tekintik, így mind a két világháború közötti, mind a posztszocialista konzervatív kormányok magukénak tekinthetik Tormay antikommunizmusát, antiszemitizmusát, nacionalizmusát, illetve a hagyományos nemi szerepekről szóló normáit. Kulcsszavak: Tormay Cécile, homoszexualitás, emlékezettörténet