Antiszemitizmus a falukutatásban. Bibó és Erdei korai „osztályharcos antiszemitizmusa”

Absztrakt

Absztrakt A szerző Bibó István ún. Borbándi-levelében a népi mozgalom antiszemitizmusáról kifejtett gondolataiból kiindulva felállít egy tipológiát, amelynek segítségével vizsgálja általában a jelentősebb falukutatók zsidóellenességét. Kitér arra, hogy Bibó István és Erdei Ferenc nem csatlakozott az első zsidótörvénnyel szembeni tiltakozáshoz. Végül tárgyalja ebből a szempontból Erdei A magyar társadalom a két világháború között c. munkáját. Arra a megállapításra jut, hogy a falukutató irodalom beleilleszkedett a két világháború közötti közélet, a „zsidókérdést” napirenden tartó atmoszférájába. Egyesek a magyarság védelmében váltak rasszistává, ami magában foglalta a zsidóellenességet is, és többnyire összefonódott egy olykor jóindulatú, olykor ellenséges etnikai különbségtudat megnyilvánulással, vagy egyeseknél intellektuális antiszemitizmussal is. Erdei és Bibó közéleti szerepvállalásában egyfajta „osztályharcos antiszemitizmust” azonosít, ami a harmincas évektől egészen a zsidó deportálásokig érezhető volt, mint a kapitalista vagy úri zsidó rend elleni averzió. Mindezt később felülírta a vészkorszakban bekövetkezett felismerés, hogy ezt a különbségtevést nem lehet megtenni. Erdei munkájában a szerző az „osztályharcos antiszemitizmus” mellett az intellektuális zsidóellenesség nyomát is felfedezi, amelyet Szabó Dezső és Németh László hatásának tulajdonít. Kulcsszavak: antiszemitizmus, falukutatás, népi írók, Erdei Ferenc, Bibó István