A nemzetpolitikai lélektantól tudományos fajelméletig. A magyar pszichológia történetének szürke zónája

Absztrakt

Absztrakt. A tanulmányban azt vizsgálom, hogy a két világháború közötti fajelméleti, nacionalista és nemzetkarakterológiai elgondolások miként éreztették hatásukat a magyar pszichológiában és annak határterületein (pedagógia, pszichiátria, orvostudomány, biológia, antropológia, eugenika stb.) Az 1928-ban Ranschburg Pál „örökös elnöklete” alatt megalakult Magyar Psychologiai Társaság és annak lapja, a Magyar Pszichológiai Szemle igyekezett távol tartani magát a jobboldali, nacionalista befolyásoktól, ilyen tendenciák azonban a harmincas évektől kezdve azonban egyre gyakrabban jelentkeztek a Társaság és a Szemle megnyilvánulásaiban (például Boda István és Benedek László írásaiban). A pszichológiában (is) megjelenő fajelméleti, nyíltan ras - szista nézetek alapját a korszak eugenikai, fajbiológiai elgondolásai képezték (Apáthy István, Teleki Pál, Méhely Lajos stb.). Foglalkozom a faji gondolkodás olyan verzióival (Somogyi József, Karácsony Sándor), amelyek elutasították a náci vagy „turáni” típusú fajelméleteket, de közös alapjuk volt az etno-nacionalista, esszencialista nemzetkarekterológiai diskurzus. Végezetül felvetem azt a kérdést, hogy több mint hetven évvel a magyar holokauszt után miért marad még mindig homályban a magyar pszichológia történetének e szürke zónája, ellentétben a múlt e téren való feltárásának német és osztrák törekvéseivel. Kulcsszavak: fajelmélet; eugenika; nemzeti lélektan; nemzetkarektorológia