Elfogultság és közöny. A politikai vezérek integrációs és dezintegrációs teljesítménye Magyarországon

Absztrakt

absztrakt A dolgozat a politikai vezérek kutathatóságával foglalkozik. Áttekinti a vonatkozó politikaelméleti és vezetéskutatási szakirodalmat, majd részletesen ismerteti a vezetéskutatás legújabb paradigmáját. A paradigma szerint a kiemelkedő politikai vezetők a viselkedésük, főként az üzeneteik alapján három típusba sorolhatók: karizmatikus, ideológiai és pragmatikus vezetők. Ez az úgynevezett CIP modell három komponens együttállásához köti a politikai vezető sikerét: amennyiben a (politikai) szituációra a politikus az annak megfelelő típus viselkedésével válaszol, és ezzel teljesíti a követők, az állampolgárok szituációval kapcsolatos várakozásait, akkor kiemelkedővé vezetővé, vezérré válik. Ez azzal jár, hogy sokakat képes egyesíteni, integrálni a maga politikai közösségébe, végső soron a magyar politikai közösségbe. A paradigma ismertetése után a dolgozat kijelöli a magyar közelmúlt vezető politikusaival kapcsolatos kutatás irányát, módszerét, mely a CIP modellre támaszkodik. A cikk ezáltal előkészíti három politikus, mégpedig Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc és Vona Gábor integrációs teljesítményének empirikus kutatását. Kulcsszavak: politikai vezetés, karizmatikus vezető, vezetéselmélet, CIP modell