Az „Idegbizottság” szerepe a homoszexualitás magyarországi dekriminalizációjában

Absztrakt

Tanulmányunkban a másként „megoldhatatlannak” tűnő társadalmi kérdések medikalizációjának menetét illusztráljuk egy 20. századi magyarországi történeti példán keresztül: a homoszexuális cselekmények 1961-es magyarországi dekriminalizációjának hátterét vizsgáljuk meg 1958-ból származó, korábban ismeretlen levéltári források fényében. A homoszexualitás történetileg változó megítélésének egyik jól megfogható aspektusa az adott társadalom büntetőtörvényeinek vizsgálata, mivel a büntetőjog a társadalom által elfogadott (vagy annak vélt) és kodifikált normák megszegését szankcionálja az állam erejével és támogatásával. Egyes normaszegések büntetőjogilag üldözendő cselekménnyé nyilvánítása és büntetendővé tétele tehát bizonyos normák – esetünkben a heteronormativitás – kiemelt fontosságát jelzi. Az azonos nemű (férfi) partnerek közötti kapcsolatok büntetendőségét alátámasztó elvek és hivatalos magyarázatok változásának elemzése rávilágít arra, hogy a 20. század közepe táján medikalizált hivatkozásokkal hoztak jogi és társadalmi ítéletet a homoszexuális emberekről és kapcsolatokról Magyarországon (is). Tanulmányunkban bemutatjuk az Egészségügyi Tudományos Tanács „Ideg-elme Szakbizottsága” által a homoszexualitásról szóló törvényszakaszok módosítására vonatkozó 1958-as javaslatát és ennek hátterét, mely alapján Magyarországon 1961-ben dekriminalizálták a felnőtt férfiak közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló homoszexuális cselekményeket. Ugyanakkor éppen ennek a bizottságnak a javaslata alapján válik 1961 után a női homoszexualitás is büntethetővé (a férfiakkal megegyező módon: immár a 20 éven aluli partnerek körében). Kulcsszavak: homoszexualitás, természet elleni fajtalanság, (de)kriminalizáció, Magyarország, levéltári kutatás