Az intézményesített homofóbia állambiztonsági alkalmazása az 1960-as évek Magyarországán

Absztrakt

Absztrakt E tanulmány az intézményesített homofóbiának az állambiztonsági szervek általi stratégiai hasznosítását mutatja be két olyan 1960-as évekbeli ügy levéltári anyagainak részletein keresztül, melyekben a homoszexualitás kompromittálási alapként jelent meg. Az első ügy főszereplője egy homoszexuális cselekmények elkövetésén ért plébános, akinek a vallomásain keresztül a titkosszolgálat más egyházi személyek kompromittálását próbálta elérni. Az „Apostolok” fedőnevű másik ügy azért különleges, mert a női homoszexualitás – ebben az időszakban (is) igen ritkán megjelenő – témájához kapcsolódik: itt egy volt domonkosrendi szerzetesnő által fiatal vallásos nőkből szervezett csoportot úgy próbálták felbomlasztani, hogy névtelen leveleket küldtek a fiatal nők szüleinek (más felháborodott szülők nevében), ahol homoszexualitással vádolták meg a csoport vezetőjét. A tanulmány felhívja a figyelmet az állambiztonsági bomlasztási kísérletek során az 1960-as években alkalmazott módszerek generikus jellegére és arra is, hogy a „zsidó nélküli antiszemitizmus” működéséhez hasonlóan a homofóbia sem feltétlenül a homoszexualitásból meríti társadalmi kirekesztő erejét. Kulcsszavak: levéltári kutatás, magyar állambiztonsági szervek, homoszexualitás mint kompromittálási alap