A párkapcsolat, a gyermeknevelés és a társadalmi tőke szerepe a szubjektív jóllét alakulásában

Szerzők

  • Rövid Irén Központi Statisztikai Hivatal
  • Erát Dávid Pécsi Tudományegyetem BTK TMI Szociológia Tanszék
  • Füzér Katalin Pécsi Tudományegyetem BTK TMI Szociológia Tanszék

DOI:

https://doi.org/10.18030/socio.hu.2021.1.62

Kulcsszavak:

szubjektív jóllét, életelégedettség, párkapcsolat, gyermeknevelés, társadalmi tőke, COVID-19

Absztrakt

Az egyének szubjektív jóllétére ható kapcsolati tényezőket vizsgáló elemzésünket a globális COVID-19 járvány elleni védekezésben világszerte alkalmazott azon fizikai interakciókat korlátozó társadalmi gyakorlatok inspirálták, amelyeknek célja egyrészt minél inkább az egy háztartásban élők körére szűkíteni a kapcsolattartást, másrészt érdemben nehezíteni a társadalmi interakciókat a társadalmi tőke mindhárom típusában. Az elemzés alapjául szolgáló nagymintás adatfelvétel, a 2016-os mikrocenzus (N=2 millió 724 ezer), ami lehetővé teszi, hogy számot adjuk mind a párkapcsolati-gyermeknevelési státusszal megragadható kapcsolati tényezők, mind a társadalmi tőke három típusában érintett kapcsolati tényezők szerepéről a szubjektív jóllét kognitív dimenziójának, az életelégedettségnek az alakulásában a 20–49 évesek körében. Elemzésünk kiindulópontját az a tény adja, hogy az életelégedettség összefügg azzal, párkapcsolatban él-e valaki (és milyen jellegűben), illetve nevel-e gyermeket a háztartásában (Rövid 2020). Elemzésünk középpontjában az a kérdés áll, hogy mennyiben érinti hasonlóképpen vagy különbözőképpen a párkapcsolati-gyermeknevelési státusz szerint elkülönülő hat háztartástípusba tartozók életelégedettségét a háztartáson kívüli fizikai kapcsolattartás. Eredményeink szerint a járványhelyzetben is érintett kapcsolati tényezők életelégedettségre gyakorolt hatása hasonlóan alakul egyrészt a szinglik és a gyermeküket egyedül nevelők körében, másrészt a párkapcsolatban élők körében, gyermeknevelési státusztól függetlenül. A kapcsolati tényezők közül tehát a párkapcsolatnak kiemelt jelentősége van a szubjektív jóllét alakulásban, ami a párkapcsolatok minőségének, sérülékenységének mintázataira is ráirányítja a figyelmet (Erát 2020). Elemzésünk alapján hipotéziseket fogalmazzuk meg a további kutatások számára. Átfogó hipotézisünk szerint a járványhelyzet a háztartáson kívüli kapcsolati tényezőkre gyakorolt korlátozó hatásán keresztül összességében jelentős mértékben, azonban párkapcsolati-gyermeknevelési státusz szerint differenciáltan rontja az életelégedettséget a 20–49 évesek körében.

Szerző életrajzok

Rövid Irén, Központi Statisztikai Hivatal

elemző

Erát Dávid, Pécsi Tudományegyetem BTK TMI Szociológia Tanszék

egyetemi tanársegéd

Füzér Katalin, Pécsi Tudományegyetem BTK TMI Szociológia Tanszék

egyetemi docens

##submission.downloads##

Megjelent

2021-05-20

Hogyan kell idézni

Rövid, I., Erát, D., & Füzér, K. (2021). A párkapcsolat, a gyermeknevelés és a társadalmi tőke szerepe a szubjektív jóllét alakulásában. socio.Hu, 11(1), 62–83. https://doi.org/10.18030/socio.hu.2021.1.62

Folyóiratszám

Rovat

A járványhelyzet társadalmi hatásai - tanulmányok