Durkheim és a „valóság társadalmi felépítése”
Absztrakt
Absztrakt Az utóbbi évtizedekben Émile Durkheim elfoglalta az őt megillető helyet a tudásszociológia klasszikusai közt, és a tudás társadalmi megformáltsága iránt érdeklődő, de a német szellemtudományos gondolatvilágtól idegenkedő kutatók érdeklődésének hála, gondolatait megújult figyelem övezi. Azonban mindmáig elkerülte a figyelmet az a közvetett, ám jelentős Durkheim-hatás, mely a „szociálkonstruktivizmuson” átszűrődve döntően befolyásolja a jelenkor tudásszociológiai alapállását. Az elmúlt fél évszázad során valódi klasszikussá érett, a legszélesebb társadalomtudományos publikum által ismert A valóság társadalmi felépítése című könyvben Peter L. Berger és Thomas Luckmann elsősorban Alfred Schütz gondolataira hivatkozva fejtette ki egy alternatív tudásszociológia programját, melyet némileg könnyelműen a weberi és durkheimi megközelítések szintéziseként vezettek elő. Az elterjedt nézettel szemben az önálló tudományos munkásságukban is rendkívül erős durkheimi inspirációról tanúbizonyságot tévő szerzők koncepciójuk kialakításakor bizonyos döntő pontokon éppen a schützi alapelvekkel ellentétes elméleti döntéseket hoztak, és egy durkheimi színezetű kollektivista és objektivista tudásszociológia formájában vázolták fel elképzelésüket a sikeresen integrált társadalom adekvát leírására vonatkozóan a saját pályáján kihívott Talcott Parsonsszal szemben. Nem túlzás a szerzőpáros méltán sikeres könyvében foglaltakat a tudásszociológia megújításaként értékelni. Tévedés azonban a legalább annyira Durkheim és Mead, mint Schütz felől tájékozódó koncepciót a „fenomenológiai szociológia” tudásszociológiára vonatkozó ajánlatának tekinteni. Bár sikeresen gyűjtötték össze és gondolták tovább Schütz töredékes tudásszociológiai vonatkozású megfontolásainak többségét, elszalasztották annak lehetőségét, hogy kibontsák a tudásszociológia Schütz egyes befejezetlen kézirataiból rekonstruálható alternatíváját, mely a tudásszociológia szubjektivitás felőli határait volt hivatott kijelölni, és mely egy fenomenológiai eszközökkel rögzített következetes módszertani individualizmus érvényesítésével éppen a kollektivista és objektivista elméleti stratégia sajátos problémáival szemben jelenthetett volna biztosítékot. Kulcsszavak: Émile Durkheim, Peter L. Berger, Thomas Luckmann, Alfred Schütz, konstruktivizmus, tudásszociológia
